Fenntartható nevelés

Divattá vált a fenntarthatóság vagy beépíthető hosszú távon is egy család életébe, a gyereknevelésbe?

Ezt szeretném kicsit közelebbről megvizsgálni az én életemen keresztül.

Nagyanyáim életében ez nagyon szorosan összefüggött a mindennapjaikkal, hisz nem volt minden utcasarkon üzlet, ha volt is egy faluban üzlet, akkor csak a legfontosabbakat tudták beszerezni. Két alapanyagból egész menüsorokat tudtak főzni és ezerféleképpen variálni. A komposztálás mindennapos volt, hisz a háztáji állatoknak adták, ha maradt maradék, hisz arra törekedtek, hogy minden elfogyjon az asztalról. Nagyot fordult a világ, ma már minden egy gombnyomásra elérhető, minden megvásárolható. Alig kell erőfeszítést tennünk és a világ a lábaink előtt hever.

Engem a nagymamám nevelt fel falun, nagyon sok dolgot tanított nekem. Nagyon erős, markáns nő volt, aki 10 éven keresztül ápolta a láb nélkül élő férjét. Megtanított a mások iránti tiszteletre és alázatra.

Ebben a szellemben szeretném nevelni a lányomat is. Tudja, mi a mindennapi étel elkészítése, és ne csak az éttermi menü kínálatokat ismerje. Ne termeljen felesleges szemetet, ha mégis, tudjon különbséget tenni közöttük, és azokat szelektíven gyűjtse. Az emberek iránti tisztelet, ami abban is megnyilvánul, hogy ismerje az alapvető udvariasság alapjait. Maga az üdvözlés és megköszönés elsajátítása alapja egy egészséges személyiségnek.

A természet tisztelete a fő tanításom, óvja és szeresse a környező világát és adja tovább ezt a szemléletet a jövőjében.